Napjainkban szerencsére egyre nagyobb figyelem övezi a környezetvédelmi kérdéseket, és egyre többen látják be, hogy jelenlegi életmódunkkal olyan rohamos léptékben merítjük ki bolygónk erőforrásait, aminek következményeit nem távoli leszármazottaink vagy unokáink fogják megélni, hanem mi magunk is.
Úgy gondolom, mindannyiunknak ismerősen csengenek a következő problémák: globális felmelegedés, az óceánok szennyezettsége, vagy az esőerdők kiirtása. Rendszeresen látni ilyen témájú képeket, videókat az interneten és a TV-ben is, ezek pedig sokakhoz hasonlóan engem is lesokkoltak. De egyben tettekre is sarkalltak: biciklivel vagy tömegközlekedéssel járok munkába, odafigyelek, hogy ne pazaroljam a vizet és az áramot, szelektíven gyűjtöm a szemetet, műanyag zacskó helyett vászonzsákkal járok vásárolni és környezetbarát tisztítószereket használok. Ugye neked is ismerősek ezek a megoldások?
Minden bizonnyal akkor sem vagyok egyedül, mikor szomorúan látom, hogy a helyzet ennek ellenére nem javul. Korábban sokszor feltettem magamnak a kérdést, hogy mit csinálok rosszul, mit tehetnénk még, ér-e egyáltalán bármit az igyekezetem, ha közben az ipar szakadatlanul eregeti ki az üvegházhatású gázokat a levegőbe és kivágják az esőerdőket? Nos, valójában az egyéni döntéseknek nagyon is van hatása a környezetünkre, méghozzá óriási, ahhoz viszont, hogy ezt megértsük, először tisztáznunk kell, hogy vajon mi járul hozzá legnagyobb mértékben a Föld kimerüléséhez, beleértve többek között a tiszta levegő és víz hiányát, az éhezést, az esőerdők eltűnését, az óceánok szennyezettségét, és fajok százainak kihalását. A válasz, ami a legtöbb embert meglepi: a haszonállattartás.
Évi 80 milliárd állatot nevelünk fel és ölünk le, valamint 1-2 billió halat fogunk ki. Ezeket a nagy számokat tekintve már nem is olyan meglepő, hogy ez az iparág Földünk erőforrásainak jelentős részét használja ki, és a szennyezés nagy részéhez járul hozzá. De pontosan hogyan is?
Üvegházhatású gáz kibocsájtás
A legtöbbek által ismert környezeti problémánk a globális felmelegedés, ami az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésére vezethető vissza. Ennek részleteire most nem térnék ki, de ajánlom ezt a videót, ami egyszerűen és szemléletesen magyarázza el a lényeget.
A globális felmelegedés nem csak arról szól, hogy elolvadnak a sarki jégtakarók és a jegesmedvék elveszítik az otthonukat. A hatásait már ma is mindenki tapasztalhatja, mégpedig itt, Magyarországon is. Szélsőséges időjárási viszonyok, az évszaknak nem megfelelő hőmérséklet, hatalmas viharok, szárazságok. Ugyan Földünk története során normálisnak számítanak az ilyen időjárási változások, a klímánk mindig is hol hűlt, hol pedig melegedett, azonban a változás korántsem ilyen ütemű volt, mint manapság. Kár lenne tehát tagadni, hogy egy mindannyiunkat érintő és aktuális problémáról van szó, amit ráadásul mi magunk okoztunk magunknak.
A legfontosabb, emberi tevékenység által kibocsátott üvegházhatású gázok a szén-dioxid (CO2, ami a kibocsátás kb. ¾-ét teszi ki), a metán, és a dinitrogén-oxid. Rendkívül sokat hallunk a közlekedés káros hatásairól, és ez nem véletlen, ugyanis a fosszilis energiahordozók (szén, petróleum, kerozin stb.) égetésével rengeteg üvegházhatású gáz jut a légkörbe. A teljes légkörbe jutó ember által okozott üvegházhatású gáz kibocsátás 13 %-ért felelős mindennemű [közlekedés] (http://www.fao.org/3/a0701e/a0701e00.htm) (autó, busz, vonat, repülő, hajó, és itt nemcsak az egyszerű emberek utazásáról van szó, hanem az áruszállításról is). Nade mennyiért felelős az állattartás?
Minden aspektusát (élőhelypusztítás, maguk az állatok felnevelése és életben tartása, feldolgozásuk) figyelembe véve a kibocsátás 18%-ért, de újabb, átfogóbb kutatások szerint legalább 51%-ért!
Bár a CO2 a legtöbbek által ismert üvegházhatású gáz, emellett fontos megemlíteni a metán és dinitrogén-oxid kibocsátást is, ugyanis felmelegedés szempontjából mindkét gáz sokkal károsabb a CO2-nál. A dinitrogén-oxidnak 310x erősebb melegítő hatása van, mint a CO2-nek, és kibocsátásának 65%-a az állattartáshoz köthető. A metán „csak” 23x veszélyesebb, mint a CO2, és 40%-a köthető az állattartáshoz. Mind a dinitrogén-oxid, mind a CO2 huzamos ideig a légkörben marad (előbbi kb. 150 évig, utóbbi 300-1000 évig).
A tudósok egyetértenek abban, hogy 2°C-os növekedés az évi átlaghőmérsékletben az iparosodás előtti időkhöz képest már az egész Földön érezhető drasztikus éghajlati, időjárási változásokat okoz (szárazság, viharok, tengerszint emelkedése, ahogy korábban említettem). Számítások szerint ahhoz, hogy ne érjük el ezt a hőmérsékletnövekedést, a CO2 kibocsátását a 2000-es évtől számítva 890 gigatonna, de legfeljebb 1000 gigatonna alatt kellene tartani. Viszont a kibocsátás jelenlegi szintje (évi legalább 36 gigatonna) alapján már 2040 körül átléphetjük ezt a határt, önmagában az állattartásból származó CO2 miatt!
Tehát ha felhagynánk az állattartással, azzal jelentős időt nyerhetnénk. Ez azért is kulcskérdés, mert, ahogy korábban láttuk, a CO2-nál sokkal veszélyesebb metán nagy része is ehhez az iparághoz köthető, márpedig mivel az sokkal kevesebb ideig marad a légkörben (kb. 10 évig), kibocsátásának csökkentése sokkal hamarabb is vezet eredményre. Az így nyert időt akár felhasználhatnánk arra, hogy környezetkímélőbb megoldásokat dolgozzunk ki a többi területen.
Vízhasználat
Rengeteget hallani a fogyatkozó édesvíz készletekről is. Földünk jelentős részét sújtja szárazság és aszály, és jelenleg több mint 2 milliárd ember nem jut tiszta, biztonságos ivóvízhez. Ennek fényében elszomorító, hogy az állattartás használja el a rendelkezésünkre álló édesvíz legalább 20-33%-át. Ez főleg, de nem kizárólag az állatok által megivott, és a nekik táplálékul adott növények által felhasznált vízből áll össze.
Egy termék vagy szolgáltatás vízkészletre gyakorolt hatását a vízlábnyommal lehet kifejezni. A waterfootprint.org oldalon (angol nyelvű) mindenki kiszámolhatja saját vízlábnyomát is, valamint rengeteg élelmiszer lábnyoma is megtekinthető. Például egy kiló krumpli előállítása 287 liter, egy kiló banáné 790 liter, egy liter söré 1420 liter, egy kiló sajté 3000 liter. Összehasonlításképpen egy zuhanyzás során átlagosan 60-75 liter, míg egy fürdéssel akár 100 liter vizet használunk fel. Egy kiló csirkehús 4325, egy kiló disznó 6000, egy kiló marhahús pedig egészen elképesztő, 15400 liter vízbe kerül. Nagyon sok fürdésünket kell zuhanyzásra cserélni ahhoz, hogy kiegyenlítsük ezt a különbséget. Egy másik fontos szempont, hogy 100 gramm nyers csirkemell kb. 120 kalóriát tartalmaz, 100 gramm banán pedig nem sokkal marad el mögötte a maga 90 kalóriájával, viszont emellett rengeteg vitamin és hasznos tápanyag is van benne, valamint mentes a húsban található káros zsíroktól és egyéb vegyületektől is. Ha olyan termékeket akarunk összehasonlítani, amik egy az egyben lecserélhetők egymással, kézenfekvő a tehéntej és a növényi italok példája: utóbbiak előállításához sokkal kevesebb vízre van szükség.
Földhasználat
Gondoljunk bele, hogyha édesvíz készletünknek ekkora részét fogyasztja az állattartó ipar, vajon mekkora földterület szükséges mind az évi 80 milliárd állat elhelyezéséhez és etetéséhez? A Föld lakható részének (tehát ami nem sivatag, puszta, szikla stb.) fele mezőgazdaságra használt terület (összehasonlításképpen a beépített területeink csak 1%-ot foglalnak el). Ennek a területnek viszont csak 23%-át használjuk arra, hogy emberi fogyasztásra termesszünk rajta növényeket. A maradék 77%-a a haszonállatoké. Ennek ellenére a világszerte elfogyasztott kalóriának csak kb. 20%-a származik állati eredetű táplálékokból. Nem tűnik túl hatékony rendszernek, ugye?
Nézzük tehát, hogy különböző táplálkozási szokások esetén mennyi termőföldre van szükségünk egy fő éves ellátásához! Azoknak, akik minden állati terméket rendszeresen fogyasztanak, ez a szám nem kevesebb, mint 5500 m2. Ha kivonjuk a képletből a marhahúst, már azzal is jelentős javulást érhetünk el, egészen 2900 m2-ig, ha viszont áttérünk a teljesen növényi alapú táplálkozásra, már csak 1300 m2-re lesz szükség. És mit lehetne kezdeni a megmaradt földterületekkel? Visszaerdősíteni, vagy akár még több növényt termeszteni, hogy visszaszorítsuk az éhezést a Földünkön. Viszont amíg ez az átállás nem történik meg, továbbra is folytatódni fog az esőerdők kiirtása, hiszen nincs annyi termőterület a Földön, hogy elég legyen az állattartáshoz.
Erdőirtás
Az amazonasi esőerdő (mely legnagyobb a Földön) kiirtott területének 91%-án legelőt alakítottak ki, vagy állatoknak szánt élelmet termesztenek. Mégis csak a pálmaolaj miatt történő erdőirtásokról hallunk. És miért baj ez nekünk itt Európa közepén, távol minden esőerdőtől? Ahogy már említettem, rengeteg üvegházhatású gázt bocsátunk ki a légkörbe, ennek a nagy része, bár mint tudjuk nem a legkárosabb, a CO2. A fák alapvetően CO2-t kötnek meg és alakítanak át általunk is felhasználható oxigénné, az esőerdők pusztításának következményeképp így több CO2 marad a légkörben. Ezzel szemben az irtás sok esetben a területek felégetésével jár, ami pont, hogy a másik irányba hat. Az esőerdők megvédése és újratelepítése tehát nagyban segítene stabilizálni , majd csökkenteni is a CO2 koncentráció szintjét a légkörben, míg a kibocsátás mérséklésén dolgozunk.
60 éve az esőerdők a Föld területének 15%-át foglalták el, ez ma kevesebb, mint 2%. Ennek ellenére még mindig több millió különböző faj él ezeken az élőhelyeken, habár becslések szerint naponta több mint 100 hal ki az erdőirtás miatt (emellett rengeteg vadállatot gyilkolnak le az állatállomány védelme érdekében). Sőt, ezeknek a fajoknak a nagyja sehol máshol nem található meg a Földön. Gondolhatnánk, hogy a fajok eltűnésének semmiféle direkt hatása nincsen egy, mondjuk Szolnokon üldögélő emberre. Fontos azonban tudni, hogy a gyógyszerek hatóanyagainak egynegyed, a rákellenes gyógyszerek hatóanyagainak 70%-a esőerdei növényekből származik. Ide sorolható, többek között, a malária kezelésére használt kuráré is –mellesleg banános kakaós süti sem létezne a kávé mellé, ugyanis ezek a növények is az esőerdőkből származnak. Az állattartás miatt kiirtott területek és fajok örökre elvesznek, ugyanis az erdő kiirtása után a területek kb. 8 évig használhatóak legelőként vagy termőföldként, utána kimerülnek, nagyrészük elsivatagosodik - ez azt jelenti, hogy nincsen benne elegendő tápanyag a növények megtelepedéséhez. De nem csak az állatok szenvedik meg az esőerdők eltüntetését, 90 különböző amazonasi törzs is eltűnt lakóhelyük kiirtása miatt.
Hulladék
Az emberekkel együtt a haszonállatok a biomassza (tehát az élőlényeket felépítő szerves anyag) 98%-át teszik ki. Mint már említettem, évente kb. 80 milliárd haszonállatot ölnek meg, így mégha ők nincsenek is jelen mindannyian egy adott pillanatban a Földön, ez annyira nagy szám, hogy felmerülhet a kérdés, igazából melyik a bolygón az „uralkodó faj”? Ilyen sok állat nem meglepő módon rengeteget ürít is. Percenként 3,5 millió kg ürülékről beszélünk csak az USA-ban. Számítások szerint egy 900 állatot számláló marhafarm ugyanannyi ürüléket termel, mint egy 150000-es lakosú város. Ez Budapestet leszámítva a 10 legnagyobb magyar város átlagos lakossága. Ennek a nagy része mindenféle kezelés nélkül a vizekbe kerül, szennyezve azokat. Ezt súlyosbítják még a szintén vízbe kerülő vegyi anyagok, mint a növényvédőszerek és a műtrágyák.
Halászat
Mindeddig a szárazföldi haszonállatok környezetre gyakorolt hatásairól volt szó, de ne feledkezzünk meg az óceánokból kifogott halakról sem! A halászterületekként használt vízterületek ¾-e napjainkra már kimerült. Minden 1 kg célzottan kifogott állatra (halak, garnélák stb.) átlagosan 5 kg-nyi tengeri élőlény jut, ami a hálóba akadt, és kidobásra kerül. Hogy csak a nagyobb, ismertebb tengeri állatokat vegyük, számítások szerint 650000 bálna, delfin és fóka pusztul el így évente.
Becslések szerint 2048-ra eltűnhetnek a jelenleg halászott halak az óceánból. Még szerencse, hogy itthon jóformán csak karácsonykor eszünk halat, nem? Nos, abszurd módon a kifogott halak 1/3-át az állatállomány, és a halfarmokban szaporított többi hal etetésére használják. A halászati területek kimerülése ellenére továbbra is nagy a kereslet a halra. Emiatt halfarmokat hoznak létre, ahol átlagosan 90000 hal található 30x30 méteres helyen. Elképzelhetjük egyfajta vízi sertéstelepként. Ez megint csak hatalmas vízszennyezéshez vezet, és egészségügyi szempontból az sem mellékes, hogy ezeknek a halaknak a húsában rendkívül magas a mérgező anyag tartalom, sokkal magasabb, mint „vadon” kifogott fajtársaik esetében. Ugyanis ezek a halak más halakból előállított táplálékot is kapnak, így a bennük lévő káros anyagok egyre halmozódnak és egyre koncentráltabb formában kerülnek a szervezetükbe - majd a fogyasztókéba.
De mit tehetünk mi?
Olyan sokféleképpen hat az állattartás negatívan a környezetre, hogy első olvasásra egészen lehangoló lehet. Ami a leglényegesebb: amíg van igény az állati termékekre, húsra, tojásra és tej(termékek)re, addig a gyártásuk nem fog megállni, és így a velük járó környezetszennyezés sem. Viszont, ha kevesebbet vagy egyáltalán nem vásárolunk, hanem helyette minél többen áttérünk a növényi alapú étrendre, akkor szó szerint megspóroljuk ezeket az erőforrásokat. És itt még az a lehetőség sem lényeges, hogy ha mi otthagyjuk a bolt polcain a húst, majd megveszi más. Ugyanis egy adott határ fölött már senki sem fog többet vásárolni, így amit nem tudnak eladni, az nem is fog a boltig eljutni, egyszerűen nem termelik meg. Kereslet és kínálat, ilyen egyszerű. Ráadásul itt valóban a mi kezünkben van a döntés: nem tudjuk egyénenként meggyőzni bármelyik olajvállalatot, hogy hagyjon fel a kitermeléssel, viszont mi magunk vagyunk képesek befolyásolni a piacot a döntéseinkkel.
Mivel óriási a különbség az állati és a növényi ételek környezeti lábnyoma között, már akár egy húsmentes nap is rengeteget számít. Akkor tudjuk hatékonyan felvenni a harcot ezekkel a kihívásokkal, ha mindannyian fenntartható étkezési szokásokat alakítunk ki, erről itt írtam korábban. Ha pedig még nem tudok elképzelni, mihez is kezdhetnél állati termékek nélkül, ezek a cikkek biztosan a segítségedre lesznek.
Bízom benne, hogy most már többet tudsz arról, hogyan érhetsz el a leghatékonyabban pozitív változást a bolygónk védelme érdekében. Ez ráadásul egy olyan dolog, amit még élvezni is fogsz. Hiszen ki ne akarna, mondjuk egy tányér ínycsiklandó bolognaival tenni a fenntartható jövőért?
